Na ezért is kemény kamionosnak lenni!

Mint ahogy korábban említettük, új sorozatot indít a Munkatársaim.hu oldala, melyben egyes szakmák sajátosságait mutatjuk be. Ezúttal a kamionsofőrök dolgos mindennapjainak bemutatását tűztük ki célul. A cikkünk második része következik, melyben igyekszünk bemutatni, milyen nehézségekkel kell számolni, aki erre a pályára adja a fejét, valamint olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mennyit lehet keresni, és mitől is függ, hogy mennyit kapsz kézhez.

A kamionos sorozatunk első része azzal foglalkozott, miért is rendhagyó a kamionsofőrök munkája, azaz azzal, hogy maga a munkavégzés egy egészen speciális életmódot is követel. Ahogy az egyik szellemes kamionos fogalmazott: „olyan ez az egész egy kicsit, mintha kempingeznél”.

Nem nagyon kell sorolni, hogy miért vonzó sok ember számára ez a pálya: meseszép tájak, a vezetés varázsa, a mozgalmas élet biztosítéka azok számára, akik rosszul viselik a bezártságot. Ám mint sok minden másnak, ennek a szakmának is megvannak a maga árnyoldalai. A szakma szépségei és a nem mindennapi kihívások után kutatott a Munkatársaim.hu. A cikkünk ugyan nem reprezentatív kutatás alapján készült, hanem egy önkéntesen és anonim módon kitölthető kérdőív alapján, melyet a Kamionosok Facebook-csoportban tettünk közzé, ahol 48 hivatásos sofőr válaszolt a kérdéseinkre, hogy így képet nyerhessünk a mindennapjaikról. A válaszaikat ezúton is köszönjük! Lássuk tehát, milyen kihívásokkal kell szembesülniük a dolgos hétköznapok során egy kamionsofőrnek!

 

A jó, a rossz és a kamionos

Vajon ebben a szakmában mitől számít jónak, és mitől rossznak egy munkáltató? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ, és arra a következtetésre jutottunk, hogy egy rossz munkáltató számára olyan, mintha semmi nem számítana, csak hogy minél olcsóbban, gazdaságosabban működjön a vállalkozás.

Nem győzzük hangsúlyozni: ez egy speciális szakma, ami az egész életmódot befolyásolja, ráadásul a munkavégzés közben bárkire hatással lehet az ő problémájuk, akik velük együtt a közutakon közlekednek. Ennek a felelősséget és súlyát a kamionosok nagy része egyértelműen érzi, és magáénak vallja. Jobban megértjük, hogy miért is fontos mindez, ha arra gondolunk, hogy többen említették: az számít rossz munkáltatónak, akik elhanyagolják a járműveket, nem tarják rendszeresen karban a gépparkjukat. Belegondolni is rossz, hogy ez milyen következményekkel járhat – márpedig elég sokan említették ezt a válaszaik között, így vélhetően akadt ilyen tapasztalatuk is a dolgozóknak.

A géppark mellett még egy fontos kritérium van, mely a közúti közlekedés biztonságát hivatott biztosítani, és amit egyre sűrűbben ellenőriznek a hatóságok, ez pedig a pihenő idő betartása. Ami azt illeti, ez egy kényes kérdés, hiszen a munkavállalók soraiból az derül ki, sok esetben arról van szó, hogy a rossz munkaadó elvárásai fittyet hánynak a szabályoknak, sőt, vannak, akik állítják, szabálytalanságokra kifejezetten kötelezi őket a munkaadójuk, és nem felárért cserébe veszik rá őket, hanem munkaköri kötelezettségként várja el ezt tőlük. Pedig éppen ezek a szabályok azok, melyeket nem véletlenül hoznak meg.

A pihenőidő szigorú, hatósági kontrollálására azért is van szükség, hogy ne legyen annyi baleset az utakon, hogy a fáradt sofőr lehetőleg ne bóbiskoljon el munkavégzés közben, hiszen az éberség alapvető és jól felfogott érdek mindannyiuk számára a közutakon. Ám nagyon sokan említették, hogy a rossz munkáltató alapszinten elvárja, hogy megszegjék ezeket a szabályokat. És ez összecseng egy másik kifogásolt munkáltatói attitűddel is: ez pedig az embertelen bánásmód. Többen megemlítették, hogy azokat tartja rossz munkáltatónak, akik számára a sofőrök mindössze egy rendszámot jelentenek, ám ez még csak az enyhébbik eset, mert az alapvető tisztelet, a szóbeli megbecsülés hiányát is rossz munkáltatói attitűdként említik, valamit azt is, ha nem fizetik ki korrekten őket.

Íme, jöjjön egy az egyik kamionos egészen elképesztő példája, ami jól szemlélteti, mi mindennel kell egy hivatásos sofőrnek megküzdenie:

„Rossz munkáltató: aránytalanul keveset fizet, mindenre levon, a szerelvényt nem javíttatja, úgy beszél a sofőrrel, mint a kutyával. Saját példa: a cég, ahol dolgoztam, ott nem volt állandó autó. Minden fuvar után a sofőrnek kellett a telephelyen lemosni az autót a szabad ég alatt, egy sima kerti slaggal. Ha 40 fok volt, 40 fokban, ha szakadt az eső, akkor esőben… Ha éjjel 1-kor jöttél meg, akkor éjjel 1-kor. Ha tél volt és fagyott, akkor hidegben… Kivéve, ha szerencséd volt és megfagyott a slagban a víz, mert akkor nem kellett. Én mindig lemostam rendesen a szerelvényt. Azonban egyik karácsony előtt Angliából jöttem haza, de már akkor péntek este nem tudtam Fóton lerakodni. Másnap a belföldes kolléga vitte el lerakni, ő meg koszosan letette az autót. Januárban 34 000Ft-tal kevesebb fizetést kaptam. De senki nem szólt előre, hogy le fognak vonni. Nagy nehezen utána jártam, hogy koszos autó címén vontak le, de nem kaptam vissza a pénzt.

 

Volt, hogy kint ragadtam hétvégére – (pedig azt ígérték, hazaérek). Kedd reggel fél 7-kor megálltam még kaját venni, – (mert ugye hétvégére kint ragadtam és elfogyott a kajám), 25 perc volt a vásárlásom, csörögtek irodából, hogy mit képzelek én… Takarodjak a lerakóra… Következő fuvar előtt már kihangsúlyozták, telepre menet álljak meg kaját venni, mert ha kifele menet állok meg, akkor kirúgnak.

Dolgoztam olyan helyen is, ahol nem engedtek vissza a telepre Pest mellé, hanem a határon kellett hagyni az autót és haza kellett stoppolni mindig. Röviden ezek a rossz tulajdonságok. A jó munkáltató ismérve az lenne, hogy amellett, hogy anyagilag megbecsül, értékeli a jól elvégzett munkámat is – (szóban). Nem úgy kezel, mint egy rendszámot, hanem emberszámba vesz. Nekem is van családom, akiknek fontos vagyok. Én is ember vagyok. És ezt fogadja el a munkáltatóm.”

Mindemellett sokan említették, hogy fontos, időben utaljanak, és a megbeszéltek szerint, – ami arra utal, sajnos ez sem egészen alap minden munkáltatónál, hovatovább akadt, aki erre már azt írta: félsiker.

A fenti rémisztő példák kirívó esetek, melyek kifejezetten rossz minősítésű munkáltatókra vonatkoznak, természetesen a többségre nem igaz. Mint kiderült a kérdőívünkre kapott válaszokból, kevés is elég ahhoz, hogy a munkavállalók jól érezzék magukat. Jó munkáltatónak számítanak ebben a szakmában azok, akik korrektek, szavatartóak, rendben tartják a gépparkjukat, betartják a pihenőidőre vonatkozó szabályokat, anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik a munkavállalóikat, időben elutalják a fizetést, emberi igényeiket és szükségleteiket, valamint tiszteletben tartják a dolgozóikat és a magánélet szentségét, így ezeknek nyert ügyük van a kamionosoknál. Semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy extrém elvárásaik lennének a kamionosoknak a fentiek alapján.

 

A pénz ára: mardosó magány?

Nem mindenki nyeregre termett, ahogy nem is mindenki a volán mögé. Most ne is menjünk nagyon bele a vezetés technikai kérdéseibe. Főként, mert arra a kérdésre, kiknek is ajánlaná ezt a munkát egy szakmabeli, ettől lényegesen eltérő válaszokat adtak a bennfentesek. Sokan az elhivatottságot emelték ki, más pedig azt, hogy azoknak ajánlaná jó szívvel, aki szeretnek utazni, világot látni, azoknak, akik egyébként is szeretnek vezetni, és van tiszteltük a szakma iránt. Ám nagyon sokan említették, hogy leginkább egyedülállóknak ajánlják ezt a munkát.

Volt olyan válaszadónk, aki nagyon konkrétan fogalmazott:

„Elsősorban fiataloknak ajánlanám, akik szeretnének pénzt összegyűjteni az élethez, és még nincs családjuk, viszont világot is szeretnének látni. Család mellett ezt nem szabad csinálni –

 kivéve, ha nyakig úszol az adósságban és kénytelen vagy a pénz miatt.”

Akadtak, akik szerint erre a pályára születni kell, a vérében van az embernek.

Mindemellett pedig sokan említették, hogy azoknak tudják ajánlani jó szívvel, akik világot szeretnének látni és rövid idő alatt megalapozni a jövőjüket. Emellett pedig nyilván vannak olyan személyiségtípusok is, akik számára előnyös, úgy mint a magának való ember, azaz az introvertáltak csoportja, akik jól viselik a nomád életkörülményeket, jobban, mint a zárt irodák világát. Azoknak is ajánlják, akik szeretnek vezetni, önállóan tudnak dönteni, problémákat megoldani, bírják a vezetéssel járó monotonitást, a magányos életformát, és a stresszt.

Merthogy igen komoly stresszfaktorok is vannak. Lássuk, milyen kihívásokkal kell megküzdeni annak, aki világjáró kalandor szeretne lenni!

Akadt, akinek Skandináviában, hóviharban, egy szerpentinen kellett végigmennie egy ponyvás kamionnal, ráadásul éjjel, ami nem kis kihívás lehetett. Egy másik válaszadó pedig jelentős stressz faktorként emlegeti azt, ami egy hétköznapi közlekedő rémálma is, ám ennél a szakmánál hatványozottan idegőrlő: ez pedig az, ha dugóba kerül a sofőr.

Persze a speciális munkavégzés miatt egyéb kihívásokkal is szembe kell nézni. Például azzal, ha betegek, nem mehetnek haza. Lássunk egy ilyen példát is:

„Szóltam előre, hogy szombatra ne küldjenek ki, mert nagyon fontos dolgom lenne. Mondták is, hogy rendben. Erre péntek este csörög a telefon, hogy reggel menni kell Franciaországba, 4 kézbe. Mondom de szóltam, hogy dolgom van holnap… Azt mondják, akkor utána, délután menjek. Reggel keltem 6-kor intézni a dolgom, onnan egyből mentem késő délután a telepre, és irány Franciaország. Igen ám, csakhogy én lázas is voltam. Éjjel 1-kor Ausztriában bebóbiskoltam az autópályán, arra riadtam fel, hogy már a leállósávban megyek.. Na itt nem érdekelt ki mit mond, megálltam aludni 20 percet, illetve sétáltam a -10fokba szintén 20 percet” – és ez a történet jól illusztrálja, hogy kő kemény munkáról van szó sok esetben, nem csupán vágyott kalandokról.

Pénz, pénz, pénz: mitől függ és mennyi?

 Sokan említették nyilván, hogy a pénz maga nem elhanyagolható tényező, sokakat kifejezetten ez vonz ebben a pályában. A kérdőív kitöltése során rákérdeztünk, mennyi is az annyi? Azt láttuk a válaszokból, hogy meglehetősen n agy a szórás.

Mennyi az átlag bérezés belföldön?

200.000-350.000 ezer forintig említik a legtöbben.

„Ez elég tág. Napi hazajárós már nem sok van nagy kamionnal, ilyen helyen nettó 130-150.000 Ft a legkisebb összeg. Hetelős belfölddel nettó 250-300 ezer, az, ami reális. Jobb helyeken talán picivel több” – írta az egyik válaszadónk.

Ám akadt, aki euróban írta meg, és 1600-2200 eurót határozott meg átlagbérnek, és olyan is akadt, aki 400.000 és 600.000 közé rangsorolta az átlagot. Lehet, ebben annak van igaza, aki így összegezte: „Nincs átlag, mindenki annyit kap, amennyit ki tud harcolni magának. Legalábbis kis cégnél.”

És vajon mi a helyzet a külföldi bérezéssel?

Itt is vannak eltérések, ki euróban, ki forintban adott választ, akad, aki kimegy dolgozni, és olyan is, aki kint él. Nyilván sok tényezőtől is függ, mennyit keresnek külföldön a munkavállalók: a tapasztalattól, a balesetmentesen levezetett órák számától, az egy adott cégnél eltöltött időtől, az alkuképességtől, a szállítmánytól és a tehergépkocsitól, amit vezetni kell, és még sorolhatnánk. Szerencsés irányadónak tekinteni azt is, ami egy kamionost írt, aki a következőképpen fogalmazott:

„Szerintem ezt nem kellene feszegetni, mert ez munka típusától és a cégektől függ. Na meg az is, amit mindenhol elfelejtenek elmondani, hogy ha többet is keresünk, mint az otthoniak, mi nem otthon élünk. Persze vannak a kivételek, akik kint dolgoznak, közben otthon élnek, de ebben is van egy csavar, mert ugye ameddig kint van, nem az otthoni árakon vásárol. Tehát ez is egy olyan kérdés, amire 1000 választ fognak írni, és ahogy elnézem a sofőrtársadalmat, lesz itt sok érdekes dolog!”

Mindenesetre nézzük, milyen szórások voltak a válaszadók között. A többség 2000-től 3000 euróig bezárólag tartja a külföldi munkák díját, ám akadt, aki 1700 euró induló árat mondott, persze ez csak –tólig összeg volt, meg sem állt a vége 3000 euróig. Volt, aki konkrétabban fogalmazott: 2200-2400 euró a tarifája 178 munkaórával – ami már ezek szerint, ha nem elírás, már a túlórákat is tartalmazza, hiszen egy átlagos munkahét 168 órából áll. Akik forintban írták a munkadíjukat, azok 400.000 és 500.000 forint közöttire taksálják a havi munkadíjukat.

Ez lenne a szakma csúcsa?

De vajon lehet-e a kamionosok esetében szakmai előmenetelről beszélni? Vajon mi ennek a szakmának a csúcsa?

Egy sofőr így foglalta össze:

„Man 500 tgx. S egy jó főnök, aki csinálta is ezt a munkát valamikor” –  írta, mi jelentené számára szakma a csúcsát. Ám több olyan válaszadó volt, aki úgy érezte, amióta hiányszakma lett, azóta már nincsenek igazán magaslatok. Az egyik sofőr így fogalmazott:

„Régen volt, manapság nincs előmenetel. Akkora a sofőrhiány, hogy a 0 km-est is ráteszik a vadonatúj kamionra. Konkrét példa: egyik haverom elkezdett kamionozni. Előtte soha nem volt köze a kamionhoz. 2 hétig járt 4 kézben, majd onnantól egyedül járt Spanyolországba egy vadonatúj MAN-nel. Fél éve, – igen, 6 hónapja – volt a szakmában, amikor ő vitte a 0 km-est betanulni.”

Sokan említették emellett, hogy előrelépést jelent a szakmában, ha több tapasztalatod van, sok kilométer van mögötted, és többféle járművet vezettél. Ha pedig nagy gyakorlat áll mögötted, akkor az új lehetőségeket nyit meg. Voltak természetesen pesszimista vélemények is, miszerint nincs csúcsa ennek a pályának, vagy a nyugdíj, esetleg iroda, ám emellett voltak, akik perspektivikusabban gondolkoztak, ők az önálló vállalkozás indításában látták a szakmai kiteljesedést.

„Ez megint csak egyénfüggő! A kamionosok túlnyomó része (80-90% saját véleményem szerint) kényszerből végzi ezt a munkát. A maradék pedig szerelemből. Vannak, akik a ponyvás szerelvényre esküsznek, és vannak, akik a tartályra. Megint mások a nyergesre vagy a tandem pótra. Kinek, mi? Számomra a túlméretes fuvarok teljesítése jelent kihívást” – írta.

Tehát megállapítható a válaszokból, hogy kifejezetten szubjektív annak megítélése, hol is a csúcs.

Mint látjátok, a kamionosok élete több szempontból vonzó, hiszen nincsenek röghöz kötve, világot látnak, változatos kihívásokkal kell megküzdeniük, tán még a sok irodai dolgozó rémálma, a mobbing is ismeretlen számukra, ám mindemellett cserébe rengeteg új kihívással kell megküzdeniük. Ám sokan érthető módon szerelemből csinálják, hiszen egy olyan foglalkozásról van szó, ami sokak által vágyott, és nem is véletlenül. A téma pedig kimeríthetetlennek tűnik, így ugyan a kétrészes sorozatunk végéhez értünk, ám később még foglalkozunk a kamionosok rendkívül érdekes, egyedi világával!

Sorozatunk pedig hamarosan új szakmák világába kalauzol el benneteket, tartsatok velünk!

Ha pedig kedvet kaptatok ahhoz, hogy elmondjátok, Nektek milyen tapasztalataitok vannak a munkaadókról, a munkatapasztalatotokról, és szeretnétek hangot adni a véleményeteknek, gyertek a Munkatársaim.hu oldalára, ahol Tiétek a pálya!

Facebook Comments