Én ♥ Munkahelyem: vajon egy vagány, fiatal nő milyen munkahelyen érzi magát jól és miért?

Vidám, közvetlen, kommunikatív és kreatív ifjú hölgy Lepácsek Kata, aki az Én ♥ Munkahelyem sorozatunk következő szereplője. Nem véletlenül kedveli a munkáját, hiszen nagyon is a személyiségéhez illőt talált. Nem csigázunk tovább benneteket, lássuk tehát, vajon mivel foglalkozik!

– Hol dolgozol most, milyen pozícióban, és mióta?
Több mint egy éve a Posta Biztosítónál PR és marketing területen dolgozom.

– Felidéznéd, hogy annak idején miért választottad ezt a munkahelyet?
Két szakmai oldalon vagyok regisztrálva, az egyik a Profession, a másik a LinkedIN. A Profession oldal hírlevelében volt benne a jelenlegi pozícióm álláshirdetése – ezeket a leveleket többnyire elolvasom. Az álláshirdetést a feladatleírások alapján olyannyira magaménak éreztem, hogy csak az nem volt odaírva, hogy ‘Kata jelentkezz’. Így megnyomtam a bűvös gombot.
Interjúra hívtak, rákerestem a cégre, megnéztem a honlapjukat, az általános véleményeket. Akkor jöttem rá, hogy a Posta Biztosító bár a Magyar Posta tulajdonában is áll, mégis egy teljesen más cég, amely multiként viselkedik.

– Hogy érzed most magad a cégnél? Ajánlanád másnak?
Jó szívvel ajánlanám a Posta Biztosítót az olyan embereknek, akiknek fontos, hogy befogadó, segítőkész környezetben, szakképzett, barátságos emberekkel végezhessék a napi teendőiket. Én éppen emiatt szeretem ezt a céget, mert számomra nem mindegy, hogy kikkel dolgozom együtt, fejlődhetek-e velük, tanulhatok-e tőlük. Végül is az életem java részét a munkahelyemen töltöm.

– Szerinted mi szakmád szépsége?
A kommunikációban és a marketingben azt szeretem, hogy mindig megújul és adaptív. Éppen ezért mindig minden napom más egy kicsit, mert más helyzetek jönnek, más kampányok, van benne kreativitás és bejáratott módszer is. Embertípusoknak, ügyfeleknek, és magunknak is meg kell feleljünk. Szeretem, hogy sokat lehet tanulni másoktól, engem inspirálnak az emberek, akikkel találkozom, akiket az utcán látok, mindig gondolkodom, hogy bizonyos embertípusokat mi motivál, mitől boldogabbak, hogyan lehet hozzájuk szólni úgy, hogy meghallják és megértsék.

– Mi okozza a legnagyobb nehézséget?
A munkám előnye a hátránya is – nagyon mellé lehet nyúlni egy rosszul irányzott kampánnyal, egy vagánynak tűnő, de később nehézkessé váló kommunikációval. Gyakran érzem azt, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek ülnek az irodában, hipszter szakállt növesztenek és szeretik megmondani, hogy mi a trendi és mi a tré. Mert ők tudják, ők ítélkezhetnek.
A valóság pedig az, hogy az irodából okoskodva nem jutunk messzire – ezek laboratóriumi körülmények. Ahhoz, hogy megismerjük a célcsoportunkat, eggyé kell válni velük, meg kell tapasztalni, hogyan élnek ők. Sokszor el kell menni boltba, postán kell befizetni a csekket, meg kell figyelni a mozgásukat, a kiegészítőiket, a szóhasználatukat, hogy igazán megértsük őket – az irodából ez nem megy.
Ennélfogva azt mondanám, a munkámban a legnagyobb nehézséget a mindig tudatos figyelem jelenti.

– Mesélnél a korábbi munkatapasztalatairól? Milyen munkahelyeid voltak korábban?
Többnyire újságíróként, PR-osként, szóvivőként, marketingesként dolgoztam. Egy munkahelyem volt, amit kifejezetten gyűlöltem – langyos víz volt, nem voltak érdemi feladataim, nem fejlődtem, nem volt benne semmi kihívás, onnan gyorsan el is jöttem. A szóvivői állásom volt az egyik legkedvesebb számomra, nagyon szerettem, hogy minden nap lehetett jönni-menni, szervezni, írni-olvasni, alkotni, kapcsolatot tartani, és még a kollégáim is aranyosak voltak. A munkahelyen adott volt egyfajta lazaság és a kölcsönös bizalom is. Nem okozott senkinek gondot, ha pár nap home office-ra volt szükségem, ugyanakkor korábban is elmehettünk az irodából, ha úgy hozta a sors. A vezetőség tudta, ha éjfélkor kell megírni egy közleményt, akkor is 100%-osan teljesítem a feladatot. Azért is szerettem ezt az állást, mert az akkori főnököm egy nagyon okos, értelmes ember volt, sokat lehetett tanulni tőle – érdekes volt megfigyelni, hogyan bánik az emberekkel, milyen tárgyalási technikákat alkalmaz, hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben. Szerencsés vagyok, hogy alkalmam volt tanulni tőle is.

– Általában milyen értékek szerint választasz, ha munkahelyet keresel? Mit tartasz fontosnak?
Ha munkahelyet keresek, elsősorban a feladatokat nézem meg – mi az, amit nap mint nap el kell végezni, van-e benne kihívás, van-e benne fejlődési lehetőség, hogyan építhetem be az eddigi tapasztalataimat a meghirdetett pozícióba. Ha ez megvan, érdekesek a feladatok, felkeltették az érdeklődésemet, akkor a jó légkört és a fizetést egy szinten említeném. Számomra mindkettő ugyanolyan fontos – ahogyan kiemelkedően jó fizetésért sem dolgoznék hosszútávon rossz légkörben, úgy kiválóan jó társaságban sem ragadnék egy munkahelyen alacsony bérezés mellett.

– Milyen lenne számodra az álommunka?
Az álommunkám olyan kreatív, íráshoz és alkotáshoz kapcsolódó feladatok halmaza, amelyet bárhonnan bármikor végezhetek. Fontos számomra a mobilitás – szívesen megtenném azt, hogy elutazom pl. Vietnámba vagy Olaszországba 1-1 hónapra és onnan dolgoznék. Vagy máskor bekuckóznék az irodába és akkor meg ott alkothatnék. Csapatjátékos vagyok, de hiszek abban, hogy digitális világban élünk, ma már mindent meg lehet oldani online jelenléttel, akár Skype meetingekkel, akár e-mailekkel.
A munkáltatóknak lassan meg kell érteniük, hogy a dolgozók akkor is elvégzik a számukra kijelölt feladatokat, ha nem az irodában ülnek – ha meg nem végzik el, akkor el kell köszönni tőlük.

– Amikor munkát keresel, hol informálódsz az állásajánlatokról?
Munkakeresés esetén mindig a nagyobb portálokat néztem meg, a Professiont és a LinkedIN-t, de a multinál dolgozó barátaimtól is ugyanúgy informálódtam, mert a beajánlásos módszer eléggé jól működik.

– Hogyan szerezel információkat a leendő cégedről?
Ha kiválasztok egy céget, amelynek tetszik az álláshirdetése, mindig megnézem a cég honlapját, a közösségi médiajelenlétét, az aktivitásait. Megpróbálok utánajárni, dolgozott-e ott ismerősöm vagy az ismerősöm ismerőse, mit mondanak, milyenek az emberek, milyen a vezetőség, milyen a bérezés? Emiatt hiánypótló most a Munkahelyek.hu oldal, mert releváns információkat tartalmaz első kézből a munkaadókról. Olyan, mint a munkaadók Krémmániája – ez lehet persze, csajos megközelítés. Ez az oldal tehát lerövidíti majd az informálódási időt, amelyet az egyes cégek felkutatásával, megismerésével töltenének el az álláskeresők. Sokan nem tudják hová forduljanak, amikor információt szeretnének, a cégek az általuk menedzselt oldalakon mindig a legjobb arcukat akarják mutatni, ami logikus is, de azt, hogy hogyan érzi magát egy munkatárs náluk, első kézből talán a Munkahelyek.hu oldalról kiderül.

– Megosztanád velünk a legkedveltebb munkával kapcsolatos viccet, ami az utóbbi időben megnevettettet?
Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja:
1. Ki találta fel a munkát?
2. A többiek miért nem verték azonnal agyon?

 

Arról is szól a Én ♥ Munkahelyem sorozatunk, hogy mindenki találhat olyan munkát magának, ami illik az egyéniségéhez, személyiségéhez, amit örömmel el tud látni.  Ahogy a fenti sorokból kitűnik, még a talpraesett, fiatal nők is rátalálhatnak olyan lehetőségekre, amit szívvel-lélekkel végeznek, amit őszintén szeretni tudnak.
Mi pedig a Munkahelyek.hu szerkesztőségében pedig nap mint nap azért dolgozunk, hogy mindenki megtalálhassa azt a munkahelyet, ahová szeret bejárni, mert hiszünk benne: egy jó munkahely nem csak pénzkeresési lehetőség, hanem a minőségi élet alapja.
Ha Te is azon szerencsések közé tartozol, akik szeretik a munkahelyüket, és szívesen szerepelnél a cikksorozatunkba, írj az ugyfelszolgalat@munkahelyek.hu címre, és hamarosan felvesszük Veled a kapcsolatot.
Ha pedig keresed még a helyed a munka világában, egyrészt információkkal tudunk segíteni, hogy tudatosan válassz, másrészt pedig érdemes időről időre átnézned az Állás rovatunkat is, ahol  állandóan frissülő kínálattal segítünk megtalálni azt a munkahelyet, ahol reményeink szerint Te is jól érzed majd magad!
A cikksorozatunk hamarosan folytatódik, tartsatok velünk!

Facebook Comments