Én ♥ Munkahelyem: „Szerencsésnek érzem magam, hogy itt dolgozhatok!”

„Szeretem a munkahelyemet! A kollektíva összetartó és figyelmes. Megbecsültnek és szerencsésnek érzem magam, hogy itt dolgozhatok. Kevés ember dolgozik manapság a szakmájában, én büszke vagyok arra, amiért közéjük tartozhatok” – írta munkahelyéről Farkas Henrietta a Munkahelyek.hu oldalra. Mi pedig, tudjátok, szeretünk a dolgok mögé nézni, hiszen erről is szól az oldal, és szeretünk olyanokkal beszélgetni, akik szeretik a hétköznapjaikat, szeretik a szakmájukat, munkájukat. Ilyen a mostani interjúalanyunk is, Henrietta, akinek az értékelését olvasni is jó volt. Most ismerjétek meg őt és a munkahelyét!

– Hol dolgozol most, milyen pozícióban, és mióta?
Jelenleg a szegedi Szefo Zrt.-nél dolgozom, mint profi ketliző 2015. augusztusa óta.

– Szokatlan foglalkozás: ketliző. Sokan talán nem is tudják, hogy mit takar az elnevezés. Mesélnél arról, hogy pontosan mivel is foglalkozik a ketliző?

Kötött kelme nyakrészét, esetenként zsebét vagy eleje pántját kell szemenként a tűkoszorúra felrakni, amit aztán láncöltéssel varr körbe a ketlizőgép.

– Felidéznéd, hogy annak idején miért választottad ezt a munkahelyet?

Annak idején azért választottam ezt a munkahelyet, mert már diákkoromban itt tanultam, a szakmai képzéseimet is itt kaptam. Mikor levizsgáztam, a nyári szünetemben már itt dolgoztam. Sokat tanultam, fejlődhettem, de mivel fiatal voltam, és nem bírtam megmaradni egy helyen, szerencsét próbáltam más területeken is. Így jó pár évet kihagytam a cégnél, de annál jobb volt visszatérni az ismerős arcokhoz. Ráadásul rengeteg támogatást kaptam a vállalat vezérigazgatójától, Kiss Sándor Csabától, továbbképzéseken vehettem részt.

– Említetted az értékelésedben is és most is, hogy fontos számodra, hogy a szakmádban dolgozhatsz, Pontosan mi is a végzettséged?

Kötőipari konfekciós az eredeti szakmám, és ehhez biztosított a vezérigazgató úr egy ketliző-varrómunkás szakképesítést pluszba.

– Hogy érzed most magad a cégnél?

Nagyon jól érzem magam a cégnél, és nemcsak anyagi elismerés miatt, hanem a közösség miatt is. Összetartó kollégák között dolgozhatok, mindenki figyel a másikra, legyen idős vagy fiatal.

– Ajánlanád másoknak?

Azoknak ajánlanám elsősorban, akik ismerik a szakmát előnyeivel és hátrányaival egyaránt.

– Mesélnél a szakmád szépségéről, arról, hogy miért szereted?

A szakmám szépsége? Világmárkát gyártunk, így a minőségnek fontos szerepe van. Mikor leemelek a ketlizőgépről egy általam készített pulóvert, büszke vagyok a munkámra, hiszen nagyon nagy figyelmet és pontosságot követel. Ha csak egy millimétert hibázok, már nem első osztályú az árú.

– És milyen nehézségei vannak a szakmádnak?

Hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget? Nos… Nem tudok ilyet mondani.

– Pedig előbb említetted, igaz, szépségeként, hogy milliméterek is számítanak… Van olyan napod, hogy nem vagy formában, hibázol? Olyankor mi történik?

Volt természetesen, ahogy minden embernek vannak rossz napjai, úgy nekem is. Senki sem tökéletes. Nem is olyan rég fordult elő, hogy fordítva raktam fel egy nyakat a pulóverre, és igen… elölről kellett kezdenem… De megőriztem a humorérzékem és megcsináltam.

– Mi volt az eddigi legkellemesebb élmény, ami a munkával kapcsolatban ért?

Tényleg nagyon sok kellemes élményem van a munkahelyemmel kapcsolatban, de a legkellemesebb, mikor vezetőnek kértek föl. Nem vállaltam el ugyan, de megtisztelőnek érzem, hogy alkalmasnak tartanak.

– Valóban szép elismerése ez a munkának! Hogyhogy nem vállalta el mégsem?

Egyedül nevelem a lányomat, sajnos már se a szüleim, se a nagyszüleim nem élnek, ezért minden terhet egyedül viszek, és így is kevés időt töltök vele. Ha vezető lennék még kevesebbet találkoznánk. Maradjunk annyiban: még nem jött el az ideje.

Henrietta kislánya szívesen hordja az anyukája által készített ruhákat

– Mi volt az egyik legkellemetlenebb élmény, amivel a munkád során találkoztál?

Legkellemetlenebb élmény talán csak egy volt, mikor egy bizonyos “V”-nyakú pulóvert először készítettem, és nem igazán sikerült. Több darabot visszaküldtek javításra, és egy kolléganőmnek kellet újragyártani. Olyan lekezelő stílusban beszélt velem, mintha ő nem hibázott volna egész életében.

 – Mesélnél a korábbi munkatapasztalataidról? Milyen munkahelyeid voltak korábban?

 Azelőtt a Tesconál dolgoztam, mint árufeltöltő, takarító, pénztáros, pék, csemegepultos, áruátvevő, műszakvezető – egy kis formátumú bolt volt, sok feladatot kellett ellátni. Szerettem azt is, élveztem minden napját… De hozzátenném: az keményebb volt, hiszen volt, hogy három területet kellett vinnem egyszerre.

– Milyen szempontokat tartasz fontosnak egy új munkahely kiválasztásánál?

A jó légkör számomra nagyon fontos, hiszen ha jó érzéssel megyek be minden reggel dolgozni, mert tudom, hogy aggódnak, szeretnek, szurkolnak értem, – ahogy ezt a kollégáim a jelenlegi munkahelyemen teszik, – akkor amellett ki kell tartani.

– Nagyon szépen hangzik. Pontosan mit takar ez a szurkolás?

Ha történik valakivel valami, teljes vállszélességgel mellette állunk. Ha valaki késik például, mindenki érte aggódik. És még sorolhatnám. Tényleg összetartó csapat vagyunk!

– Milyen lenne számodra az álommunka?

Álommunka? Saját terméket szeretnék gyártani olyan munkatársakkal, akik hasonló életszemlélettel rendelkeznek. És ezáltal több időt tudnék szentelni a lányomnak is.

– Amikor munkát keresel, hol informálódsz az állásajánlatokról?
Mikor állást keresek, – amit nyomatékosítanék, mostanában nem érint -, akkor internetes oldalakon keresgélek. Szerencsére több lehetőség közül lehet választani, és a Munkahelyek.hu szerintem eddig a legmegfelelőbb oldal, hiszen teljes körű információt kap az ember az adott munkahelyről.

– Megosztanád velünk a  legkedveltebb munkával kapcsolatos viccet, képet,  ami az utóbbi időben megnevettettet?

A viccelődünk állandóan egymással, ugratjuk a másikat, és nagyon sokat nevetünk. A következő képen a ketlizőgép van, amin nap mint nap dolgozunk. Megleptük egy munkatársnőnket: feldíszítettük a kollegina gépét, amin sokat nevettünk. 🙂

A képn az a bizonyos feldíszített ketlizőgép, amivel meglepték a kollégájukat

Időnként, ha valamelyik kollegina kimegy vécére, letekerjük a ketlizőgép sebességét, cérnát rakunk a széke alá, leragasztjuk a dobozát, stb. De ezeket csak akkor, ha ő is velünk tud nevetni.

 

Sokan elképesztően nagy karriercélokat tűznek maguk elé, melyek folyton kihívásra, versenyre késztetik őket, miközben adott esetben boldogtalanok a folytonos stressz következményeként, vagy mert nem jut elég idejük a családra. Mások pedig a kihívást nem az érvényesülésben látják, hanem sokkal inkább egy precizitást igénylő munkafeladat igényes kivitelezésében, és egy jó csapatot nem feltétlen irányítani szeretnének, hanem csapattagként részt venni a mindennapokban

Mint láthattuk Farkas Henrietta példáján, időnként egy jól megválasztott szakma, amit szeretettel el tudunk látni, sokkal fontosabb lehet. Minden bizonnyal vannak, akik úgy látják most, felőrlődnek a hétköznapokban, szívesen váltanának, hiszen a kiegyensúlyozott légkör, a szakma szeretete, a jó kollégák gyakran megszépítik a hétköznapokat.

Ha pedig úgy érzed, Te most nem vagy a helyeden, gyere, nézz körül a Munkahelyek.hu oldalán, ahol állásajánlatokat, cégekről információkat és fizetési információkkal igyekszünk segíteni abban, hogy megtudd, akadna-e jobb hely a munkaerőpiacon számodra!

Facebook Comments